Kézműves-foglalkozások húsvét előtt
Kézműves-foglalkozások húsvét előtt
Az alkotás öröme: A kézműves-tevékenységek gyakorlatában alapelvünknek tekintjük magának a tevékenykedtetésnek a fontosságát. Nem a létrehozott alkotás minősége az igazi értékmérője foglalkozásainknak, hanem az alkotás öröme, melyhez a sokféle technika megismerésén keresztül vezet az út. A leírt technikák lehet, hogy az olvasó számára nem ismeretlenek, de ha gondolatokat ébresztenek, ötleteket adnak, vagy új ötletek megvalósításához vezetnek, bemutatásuk nem hiábavaló.
Tavaszi kézműves-ötleteinket egy jótanáccsal kezdjük. Lehetőségeinket figyelembe véve, vigyük ki foglalkozásainkat az erkélyre, udvarra, így azok a gyerekek számára is élménydúsabbá, emlékezetesebbé válhatnak! A növények, apró állatok és maga a környezet megfigyelése a ráhangolódási folyamatot is eredményesebbé teszi, a megfigyelt
színek, a formák gazdagsága ihleteket ad, ezáltal az elkészített tárgyak is életvidámabbak, „természetesebbek” lesznek. A felhasználható motívumok gazdagsága szinte végtelen, egy levél, egy madártoll erezetének reprodukálásától kezdve egy kinyílt virág vagy
egy madár ábrázolásáig.
A húsvéti kézműves-tevékenységek legfontosabb alapanyaga a tojás.
A leginkább megfelelő a tyúktojás. Fontos figyelembe venni a tojások kiválasztásánál, hogy lehetőleg vastag legyen a héjuk, és minél simább a felületük. Előnyös, ha a tojáshéj világos, hiszen ezen jobban érvényesülnek a színek. Dekorációs célokra használhatunk hungarocellből vagy fából készült tojásokat is.
A tojások előkészítése
A tojások előkészítésére három lehetőség van:
- Egyszerű főtt tojás (nem elálló). Főzés előtt alaposan mossuk meg a tojásokat, majd hideg vízben tegyük fel főni. Forrástól számítva alacsony hőfokon (vagy
lassú tűzön) 10-15 percig főzzük. A vízbe tegyünk egy evőkanál
sót, így kevésbé reped el a héja. - Akár évekig is elálló főtt tojás. Ilyen tojást érdemes készítenünk, ha azt szeretnénk, hogy a
húsvéti locsolók akár évekig is megőrizhessék a gondosan elkészített tojásokat. Elkészítése abban különbözik az előzőtől, hogy a tojások főzési idejét körülbelül 50 percre növeljük, és azután azonnal lehűtjük. - Kifújt tojás (kukó). A gondosan megmosott tojások mindkét végén egy hegyes eszközzel – ez lehet hústű, esetleg vékony szeg – lyukat ütünk. Az alsó lyukat kitágítjuk körülbelül 3 mm átmérőjűre, majd kifújjuk a tojások belsejét. Könnyebb lesz a fújás, ha előtte a két
lyukat mutató- és hüvelykujjunkkal befogjuk, és a tojást jó alaposan felrázzuk. Ezzel a tojás sárgáját és fehérjét elegyítjük, így könnyebben kifolyik. Ezután alaposan ki kell mosni a tojások belsejét.
Festés
A tojások megfestésére számtalan lehetőségünk van, és a meglévők mellett napról napra bővül a kínálat. A felhasználható színezőanyagokat alapvetően két csoportra bonthatjuk: választhatunk természetes színezőanyagokat vagy pedig egyéb festékeket.
- Természetes színezőanyagok: a legősibb és legelterjedtebb tojásszínezéket a vöröshagyma héjából nyerhetjük a következő módon: 2-3 marék buroklevelet 2 liternyi forró vízbe teszünk, és rövid ideig (15-20 perc) forraljuk. Minél több hagymahéjat teszünk a vízbe, annál sötétebb festőlevet kapunk. Igazán szép, egyéni színű tojásokat nyerhetünk gyógyfüvek, fűszerek, gyökerek, fahéjak, gyümölcshéjak oldatának felhasználásával. Az almahéj, a zöld dió, a vadalmafa héjának és levelének főzetéből, savanyú káposzta levelével készítve sárga színű festőlevet kapunk. A vadkörte és vadalma főzetéből barna, a zöld búza vagy bürök főzetéből zöld, a lencséből kék, a gubacsból fekete színt nyerünk. Festés előtt próbáljuk ki, melyiket tartjuk a legmegfelelőbbnek. Egyszerre csak egy színnel festhetünk! A festőlébe öntsünk kevés ecetet, ami a szín rögzítését segíti elő.
- Egyéb festékek: a húsvéti időszakban az üzletekben többféle tojásfestéket árusítanak, ezekhez részletes használati utasítást mellékelnek. Ezeken kívül – attól függően, hogy milyen tojást készítünk – többféle festéket használhatunk. Így például temperát, hobbifestéket, üvegmatrica-festéket, hőre puffadó festéket.
A teljesség igénye nélkül mutatunk be itt néhány technikát.
Brézselés vagy levélrátétes tojásdíszítés
- Anyagszükséglet: főtt tojás, tojásfesték, nejlonharisnya, petrezselyem zöldje vagy lóhere, sablonok.
- Elkészítés módja:
- Megfőzzük a tojásokat, előkészítjük a festőlevet.
- A petrezselyem zöldjéből kiválasztunk 1-2 szép formájú levelet,
vagy levél híján használhatunk vékony papírból készített sablont, amit ráhelyezünk a tojásra, majd a harisnyával rászorítjuk, úgy, hogy csomót kötünk rá. - A tojást a festőlébe tesszük (ha meleg a festőlé, a kívánt színt hamarabb elérjük)
- Ha a tojás színe megfelelő, kivesszük a festőléből, megszárítjuk,
és óvatosan eltávolítjuk róla a harisnyát. - Végül zsírral vagy szalonnabőrrel kifényesítjük.
Viasszal írt tojás
A népművészet leggyakrabban használt tojásfestési módja. Csak idő és türelem kérdése, hogy az írott tojások több színben pompázzanak. Ha többszínű hímes tojást szeretnénk, ügyeljünk arra, hogy egyszerre csak egy színt vihetünk föl rá. Mindig világos színekkel kezdjünk, s a díszítés viasztakarásával lépésről lépésre sötétítsük a felületeket. Ne felejtsük el: a viasszal takart rész színeit konzerváltuk, és mindig az utolsó festőlé legyen sötétebb!
- Anyagszükséglet: főtt vagy kifújt tojás, tojásfesték, méhviasz vagy olvasztott gyertya, íróka (ehhez kell: faág, fémcső darab)
- Elkészítés módja:
- Először el kell készítenünk az írókát. Ehhez szükségünk van egy körülbelül 15 cm hosszú faágra. Legjobb a rózsafa vagy szőlővessző. Ennek egyik végébe hasítékot készítünk.
- Egy körülbelül 1 cm hosszú fémcsövet, ami lehet réz tollbetét egy darabja (tintától megtisztítva) vagy rézlemezből hajtogatott tölcsér.
- Ezt a rézcsövet vagy tölcsért a faág végén készített hasítékba
madzaggal szorosan kell rögzítenünk. - A méhviaszt egy fémtálkában felmelegítjük (jó, ha van fogója), mindenképp felnőtt jelenlétében. Vigyázzunk, a forró viasz súlyos égési sérülést okozhat! Melegítésnél ügyelni kell arra is, nehogy a viasz a nagy hőtől lángra kapjon! Ezért amikor már füstölni kezd, azonnal le kell venni a melegítőeszközről!
- Az írókát a viaszba mártjuk. Amikor a cső vagy tölcsér alján csepeg a viasz, lehet kezdeni az „írást”. Fontos, hogy a tojás kézmeleg legyen, mert ha hideg, akkor túl hamar megdermed rajta a viaszréteg.
- A tojást az „ügyetlenebbik” kezünkben tartjuk, és a „jobbik” kezünkkel írjuk a mintát. Az írókát úgy használjuk, hogy hüvelykujjunkat megtámasztjuk, és az íróka végét a tojáson merőlegesen tartva rajzolunk. Ezeket a mozdulatokat tartva tudunk
szépen, egyenletesen dolgozni. Amíg gyakorlatlanabbak vagyunk, puha ceruzával rajzoljuk elő a mintát. A minták megrajzolását mindig az osztókörrel kezdjük, azaz a hosszanti és keresztirányt rajzoljuk körbe.
