Hungarikum – Kürtőskalács

A kürtőskalács 2015 óta bejegyzett hungarikum. Hengeres formáját, jellegzetes illatát és klasszikus ízvilágát nem lehet összehasonlítani más édességekkel. Első írásos receptje gróf zabolai Mikes Mária 1784. évi erdélyi szakácskönyvében található.

A kürtőskalács székely, erdélyi és magyar ételkülönlegesség egyben. Nevét formájáról kapta, Székelyföldön a kéményt kürtőnek hívják, innen az elnevezés. Elkészítéséhez szükség van egy csonka kúp alakú fahengerre, amire a kalácstésztából sodort csíkokat egymás mellé szorosan feltekerik, majd egyenletesre hengerelik. Az édességet faszénparázs felett sütik aranybarnára. Régen egyes területeken száraz kukoricacsutkát is használtak a speciális sütőhenger helyett, ez a verzió méretében kisebb volt és nem lehetett csíkokra szedni. Mai, végleges formáját a 20. század elején nyerte el, az eredeti recept szerint nem használtak a külsején cukrot és durvára darált diót sem. Az édesítés még népszerűbbé tette a süteményt, de a 18. század végére már eredeti formájában is az egész magyar nyelvterületen ismert és közkedvelt étel volt. Mára igazi szimbólummá vált, hazai és erdélyi kistermelők készítik és népszerűsítik szerte a világon.

Az Erdélyi Erzsébet-táborba látogató gyermekek maguk is megfigyelhetik a kürtőskalács sütés fortélyait a tábor egyik közkedvelt programja során. Ilyenkor kürtős mesterek érkeznek a táborba és a gyermekek előtt készítik el a süteményt, amit meg is kóstolhatnak.

Hungarikummá nyilvánításának főbb érvei: a több száz éves múltra visszatekintő hagyománya, illetve receptúrájának egyedülállósága.