Játékajánló – Csatt

Játékajánló – Csatt

A „Csatt” egy kulturális tudatosságot és kifejezőkészséget fejlesztő, elmemozdító játék, amelyet 8 éves kor felett ajánlunk. A játékban négyen vesznek részt, őket két játékvezető irányítja. A játéktér kialakításához nagyobb területre van szükség.

Teendők a játék kezdete előtt (körülbelül 10 perc):

• Játékszabályok, feladatok ismertetése.
• A játékhoz használt szöveg kiválasztása, majd kinyomtatása (illetve a szövegezés megjelölése úgy, hogy láthatóak legyenek a többször ismétlődő szavak).
• A játékosokat két egyenlő számú csoportra szükséges osztani.

Eszközigény:

• Kinyomtatott és megjelölt szövegek a két játékvezetőnek.

Játék leírása:

• A játékvezető mesél vagy olvas egy történetet. A két csapat egymástól és a játékvezetőtől kicsit távolabb helyezkedik el tőle, onnan hallgatják őt.
• A játékosok feladata az, hogy minél jobban koncentráljanak a történetre, hiszen minden olyan szóra figyelniük kell, ami ismétlődik. Ha a játékvezető olyan szót mond, amit egyszer már kiejtett, akkor csapatonként 1-1 játékosnak a lehető leghamarabb oda kell érnie a játékvezetőhöz, majd „CSATT!” felkiáltással a játékvezető nyitott tenyerébe kell csapni. Ezután újra elfoglalják a helyüket a játékosok.
• Akinek ez sikerül, szerez egy pontot a csapatának. A játékban meghatározhatjuk, hogy a két csapatból a gyorsabban csapóé a pont, vagy mindkét csapat kap pontot, ha jól időzítettek és sikerült figyelni az ismétlődésre.
• A kötőszavak és a névelők ismétlődése nem számít. Bármilyen más szó igen, akár más szókapcsolattal is például az állatház és majomház is számít a ház szó miatt.

Szöveg lehet például: Magyarország első állatkertje 1866. augusztus 9-én, egy napsütéses csütörtökön nyitotta meg kapuit. A közönség ekkor csaknem ötszáz különféle állatot láthatott a kertben. Az állatokat tizenegy nagyobb és számos kisebb állatházban, valamint elkerített, nyílt gyeptereken helyezték el. A legnépszerűbb állat Kristóf, a fiatal barnamedve volt, aki nemcsak gondozójának volt a kedvence, hanem a jeles államférfinak, Deák Ferencnek is. A majomházban kilencféle virgonc majmot mutattak be. Gazdag volt a tó és a fácánház madárgyűjteménye is. A madárházban a legérdekesebbek a „kajdácsok”, vagyis a papagájok, kakaduk és az arák voltak. Nem hiányoztak a hazánkban is őshonos szarvasfélék (őz, gímszarvas, dámvad) sem. A bagolyvár – nevével ellentétben – nem csupán baglyoknak, hanem varjaknak és hollóknak, valamint rókáknak, borzaknak és farkasoknak is otthont adott. A manapság oly jellemzőnek tartott állatkerti fajok (pl. zsiráf, elefánt, víziló) az állatkert megnyitásakor még hiányoztak. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen akkoriban igen drága állatok voltak ezek, ráadásul a tartásuk sem számított egyszerűnek, s igen költséges volt szállásuk kialakítása is. Bár az állatkert megnyitásakor sokkal nagyobb területű volt, mint manapság, sokkal kevesebb állatot mutatott be. Azt gondolhatnánk, ez úgy lehetséges, hogy a mai kifutók sokkal kisebbek, mint a múlt században. Ez azonban nem így volt, hiszen a múlt században az állatkert egyetlen hatalmas park volt, amelyben csak itt-ott voltak állatbemutató terek. A közönség mindjárt az első napokban megszerette az állatkertet, ezért a kert vezetése úgy döntött, hogy további érdekes állatok beszerzésével igyekszik az érdeklődést ébren tartani. Néhány hónappal a megnyitás után egy elég nagy állatszállítmány érkezett. Sajnos, azok az állatok, amelyeket Xántus még Amerikából küldött, a porosz–osztrák háború miatt nem érkeztek meg Pestre, hanem örökre a hamburgi állatkertben maradtak.