Merjünk önmagunk és nagylelkűek lenni, akárcsak Szent Erzsébet!
Hírek
A Zánkai Erzsébet-tábor utolsó nyári turnusában (augusztus 27. és szeptember 1. között) Böjte Csaba ferences szerzetes celebrált szentmisét a táborozóknak, köztük ötszáz, a Dévia Szent Ferenc Alapítvány kötelékéből érkező gyermeknek a Balaton-partján. Csaba testvér homíliájában arra buzdította a gyermekeket, hogy Árpád-házi Szent Erzsébethez hasonlóan ők is merjék felszínre hozni, kimunkálni életükben mindazokat a kincseket és talentumokat, amelyeket a Jóistentől kaptak az életük kiteljesedésére és mások szolgálatára.
Beszédében Böjte Csaba Szent Erzsébet lelkületének három fontos vonására hívta fel a figyelmet. A 800 évvel ezelőtt tevékenykedő türingiai királynő, a kiszolgáltatottak pártfogója gyermekkorától kezdve erősen bízott az isteni gondviselésben, minthogy a szülői biztonságot már egész korán nélkülöznie kellett. Legendás életrajza szerint még játék közben is többször elszaladt, hogy elidőzzön a templomban és imádkozzon, Jézus társaságában legyen. Később, felnőttként is ragaszkodott Istenhez és az iránta érzett szeretet táplálta minden jócselekedetét.
„Az Erzsébet-tábor lakóinak lenni talán azt jelenti elsősorban, hogy mi is ragaszkodunk az élő Istenhez - fogalmazott Csaba atya. ”
Erzsébet életének másik fontos jellemzője a bátorság, a tettrekészség és az erő volt. Az imádságos élet és a rátermettség ugyanis nem zárja ki egymást. Életrajzának egy-egy mozzanatát felelevenítve Böjte Csaba arra emlékeztette a gyerekeket, hogy az egykori uralkodónő a nehézségekkel és gondokkal merészen szállt szembe.
„Benned is ott van az az erő, ami Erzsébetet szentté tette. Isten abban leli örömét, abban gyönyörködik, ha te tudsz szép dolgokat tenni. Nagyon fontos, hogy az ember felszínre tudja hozni azt, ami benne van és meg tudja valósítani önmagát. Rakd magasra a mércét! - buzdította a hallgatóságot Csaba testvér. ”
Miért figyelt fel egész Európa Erzsébetre? Mert a szeretet útján járt a rászorulók, a betegek, az elhagyottak szolgálatában. Erzsébetet követhetjük azzal, hogy szeretjük az Istent, hogy bátrak vagyunk, de különösen azzal, ha nagylelkűek vagyunk. Mit jelent jószívűnek lenni? Észrevenni, ha másnak gondja van, kitalálni hogyan tudunk rajta segíteni, és ha mindezt csendben, szeretetben csináljuk, az igazán nagy dolog – hangsúlyozta Böjte Csaba. Mindenkinek van egy szeretetnyelve, amit meg kell tanulni és tapintattal kell lennünk a másik felé, hogy valóban a segítségére legyünk.
A ferences szerzetes azt is elmondta, hogy a tábor szervezői nagyszerű példaképet választottak Szent Erzsébet személyében és azért fohászkodott, hogy ne csak csodálják, hanem követni is tudják a fiatalok a példaképet és eszményképet.
„Elindulunk Szent Erzsébet útján? Az Isten-szeretet, a bátorság és a szeretet útján? - tette fel a záró kérdését Csaba atya. ”
A szentmise könyörgésében közösen imádkoztak a táborozók Ferenc pápáért, hogy tudja közvetíteni a békét, valamint minden táborozóért, szervezőért, munkatársért.
A záróáldásban Böjte Csaba megható gondolatokkal búcsúzott a gyermekektől: „Vannak kincsek, amelyeket Isten csak általad tud adni a világnak, erre szeretnék áldást adni. Legyetek ti is ajándékok a világnak!”
