Hungarikum – Makói vöröshagyma

Makói hagyma csak a makói kistérségben található településeken, illetve még Tótkomlóson és Békéssámsonon termeszthető. Három hagymafajtát lehet Makói hagymának vagy Makói vöröshagymának nevezni, ezek a Makói CR, Csanád és a Makói bronz.

De miért is olyan különleges ez a hagyma, hogy 2009-ben hungarikummá nyilvánították?

Maga a hagyma a közép-ázsiai térségből származik, de a Makó és környékén található kedvező környezeti viszonyok, tápanyagban gazdag talaj és a megfelelő páratartalom mind lehetővé tették, hogy kiváló minőségű, rétegzett, erős héjú növényt tudjanak termeszteni a helyi gazdaságok. Nincs is erre jobb bizonyíték, mint, hogy már a XIX. század közepétől a térség lakosságának kétharmada hagymatermesztéssel foglalkozott. A helyi hagymakertészek mind hagymanemesítők is voltak, hiszen maguk fejlesztették ki, a kifejezetten csak erre a térségre jellemző technológiát, amitől a Makói hagyma, Makói hagyma lett. Az egyik ilyen módszer vagy technológia a „kétéves” módszer. Mivel a környezeti hatások nem teszik lehetővé a növénynek, hogy egy év alatt megfelelő méretűre fejlődjön, így a szokásos egy évet két évre hosszabbították. Az így létrejött magas minőségű hagyma termesztésének költsége viszonylag magas, ezért kifejlesztették ennek az „egyéves” változatát is.

Makó város identitásának szerves részét képezi a hagymakultúra, hiszen a település világhírű termesztésének köszönheti felemelkedését. Ha Makón járunk találhatunk „Hagymásházat” a helyi skanzenban, ahol hagymatermesztés történelmét ismerhetjük meg, van a városnak „Hagymatikum” névre keresztelt fürdője is, ami hagymaalakú kupolájára és a hagyma, a népi gyógyászatban is alkalmazott szerepére utal, hiszen nem csak hazánk gasztronómiájának egyik meghatározó növénye, hanem gyógyító tulajdonságai is ismertek. Nyersen fogyasztva immunerősítő, vitaminokban és rostokban gazdag, a héjából főtt tea pedig köhögéscsillapításra szolgál.