Online Erzsébet-játékok – Déryné program: Irodalmi kincskeresés – János vitéz
Online Erzsébet-játékok – Déryné program: Irodalmi kincskeresés – János vitéz
Folytatódik az irodalmi kincskeresés, ahol Petőfi Sándor 1844 telén írt János vitéz című művében kalandozhatunk újfent. A második évadban új kalózkapitány érkezik a fedélzetre, méghozzá Széplaky Géza személyében. Géza kalózkapitány munkáját a kincskeresése során matrózok segítik, a feladatuk minél több irodalmi kincsre bukkanni a János Vitéz versszakai között. Az irodalmi kincsek mellett megtudhatjuk azt is, vajon milyen gondolatok keringhettek főhősünk, János vitéz fejében. Lássuk, kik lesznek Géza kalózkapitány segítségére a kutatás során.
Az első epizódban Turi Bálint matróz lesz segítségére, akivel 3 versszakban bukkannak varázslatos kincsekre, majd a második részben érkezik Vas Judit Gigi matrózjelölt, aki szintén 3 versszakban keresgéli az irodalmi gyöngyszemeket. A harmadik részben ismét különleges felfedezni való szófordulatok várnak ránk, ezeket Dányi Krisztián matrózjelölt ismerteti velünk. A negyedik részben Habodász István van jelen a kincskereső hajó fedélzetén, fogósabbnál fogósabb hajós kérdéseket kap a matrózjelölt, vajon, hogy sikerül a kincskeresés? Az ötödik és egyben utolsó részben Janka Barnabás matrózjelölt vizsgázik, aki mindeközben számos kincsre bukkan.
1. rész
Petőfi Sándor: János vitéz (részlet)
A nap akkor már a földet érintette,
Mikor Jancsi a nyájt félig összeszedte;
Nem tudja, hol lehet annak másik fele:
Tolvaj-e vagy farkas, ami elment vele?
Akárhová lett az, csakhogy már odavan;
Búsulás, keresés, minden haszontalan.
Most hát mihez fogjon? nekiszánva magát,
Hazafelé hajtja a megmaradt falkát.
„Majd lesz neked Jancsi… no hiszen lesz neked!”
Szomorún kullogva gondolta ezeket,
„Gazduramnak ugyis rossz a csillagzatja,
Hát még… de legyen meg isten akaratja.”
2.rész
Petőfi Sándor: János vitéz (részlet)
A pataknál állt az óriásföld csősze;
Mikor János vitéz a szemébe néze,
Oly magasra kellett emelnie fejét,
Mintha nézné holmi toronynak tetejét.
Óriások csősze őt érkezni látta.
S mintha mennykő volna, igy dörgött reája:
„Ha jól látom, ott a fűben ember mozog; –
Talpam úgyis viszket, várj, majd rád gázolok.”
De az óriás amint rálépett volna,
János feje fölött kardját föltartotta,
Belelépett a nagy kamasz és elbődült,
S hogy lábát felkapta: a patakba szédült.
3.rész
Petőfi Sándor: János vitéz (részlet)
Az idő járása éjfél lehetett már,
Mikor szemébe tünt egy pislogó sugár.
Amint közelebb ért, látta, hogy ez a fény
Ablakból világít az erdő legmélyén.
Jancsi e látványra ekkép okoskodék:
„Ez a világ aligha csárdában nem ég;
Bizonyára ugy lesz – hál’ a jóistennek!
Bemegyek az éjre, benne megpihenek.”
Csalatkozott Jancsi, mert az nem volt csárda,
Hanem volt tizenkét zsiványnak tanyája.
Nem állott üresen a ház, a zsiványok
Mind a tizenketten odabenn valának.
Éjszaka, zsiványok, csákányok, pisztolyok…
Ha jól megfontoljuk, ez nem tréfadolog;
De az én Jancsimnak helyén állt a szíve,
Azért is közéjük nagy bátran belépe.
4. rész
Petőfi Sándor: János vitéz (részlet)
Ment János vitézzel a megindult gálya,
Szélbe kapaszkodott széles vitorlája,
De sebesebben ment János gondolatja,
Utjában semmi sem akadályozhatta.
János gondolatja ilyenforma vala:
„Hej Iluskám, lelkem szépséges angyala!
Sejted-e te mostan, milyen öröm vár rád?
Hogy hazatart kinccsel bővelkedő mátkád.
Hazatartok én, hogy végre valahára
Sok küszködés után legyünk egymás párja.
Egymás párja leszünk, boldogok, gazdagok;
Senki fiára is többé nem szorulok.”
5. rész
Petőfi Sándor: János vitéz (részlet)
Másnap, amint az ég alja jövendölte,
Csakugyan szél támadt, mégpedig nem gyönge.
Zokogott a tenger hánykodó hulláma
A zugó fergeteg korbácsolására.
Volt a hajó népe nagy megijedésben,
Amint szokott lenni olyan vad szélvészben.
Hiába volt minden erőmegfeszítés,
Nem látszott sehonnan érkezni menekvés.
Sötét felhő is jön; a világ elborúl,
Egyszerre megdördül az égiháború,
Villámok cikáznak, hullnak szanaszerte;
Egy villám a hajót izről porrá törte.
