Fejlesztési lehetőségek a távoktatásban
Fejlesztési lehetőségek a távoktatásban
Gyógypedagógusok vagyunk, a munkánk, hogy rehabilitációs, habilitációs célú foglalkozásokat, köznyelvi nevén fejlesztéseket tartsunk sajátos nevelési igényű gyermekeknek. Tudjuk, hogy a fejlesztés is legalább olyan fontos, mint a matek vagy a magyar óra. Hetek hónapok óta foglalkozunk a gyerekekkel, közös erővel próbáljuk velük és a szülőkkel karöltve a fejlesztési tervben kitűzött célokat megvalósítani, és szeretnénk, ha a fejlesztési folyamat ebben a rendkívüli helyzetben is folytatódhatna. De mégis hogyan?
Ez a rövid írás nekünk gyógypedagógusoknak szól, tippeket tartalmaz arra vonatkozólag, hogy hogyan tudjuk átalakítani és közvetett módon folytatni a megkezdett fejlesztéseket otthoni körülmények között, és hogy szakemberként miként segíthetjük a szülőt a leghatékonyabban ebben a folyamatban.
1. A szülő elsősorban szülő legyen, és ne terapeuta!
Nem várhatjuk el a szülőtől, hogy amit mi évekig tanultunk, azt pár nap alatt ők is sajátítsák el, és terapeutaként foglalkozzanak saját gyermekeikkel. A szülő maradjon meg szülőnek, aki ugyanúgy játszik, tanul, nevet, mozog gyermekével, mint eddig. Na, jó, talán kicsit többet tanul mostanában. A mi dolgunk a most kialakult helyzetben, hogy megtanítsuk neki, hogyan teheti mindezt kissé tudatosabban. A legtöbbet nem feladatlapokkal vagy konkrét foglalkozástervezetekkel tehetjük a gyermek fejlesztésének folytatásáért és a szülő segítéséért, hanem ha tanácsokat adunk, hogy hogyan tudja szülőként a fejlesztést becsempészni a napi rutinokba, a mindennapos cselekedeteikbe. Rávilágítunk számukra, hogy mennyi fejlesztési lehetőség rejlik egy közös főzésben, teregetésben vagy egy sétában.
2. Végre van idő olyasmire, amire eddig alig volt
A legtöbb háztartásban a rohanós reggeleknek egy időre vége, így végre van idő olyan önkiszolgálási készségek gyakorlására, amire eddig alig volt. Tanácsolhatjuk a szülőknek, hogy nyugodtan bízzanak gyermekeikre olyan, az életkoruknak vagy fejlettségi szintjüknek megfelelő önellátási feladatokat, amiket a hétköznapokon idő hiányában eddig inkább megcsináltak helyettük. Nagyon sok tevékenység tartozhat ide, például a ruhák időjárásnak megfelelő kiválasztása, az önálló öltözködés, a ruhagombolás, a cipzározás gyakorlása, a cipőkötés elsajátítása, a mosakodás, a beágyazás, a pizsama összehajtogatása, a fésülködés, a hajfonás, igazából a lehetőségek száma rengeteg. Ezen tevékenységekben benne rejlik az önkiszolgálási készségek fejlesztése mellett az orientációs, a kognitív készségek, az emlékezet, a vizuomotoros koordináció és a finommotorika fejlesztése is.
3. Felelősségvállalás
Életkortól és fejlettségi szinttől függően javasolhatjuk a szülőknek, hogy tegyék meg gyermeküket bizonyos dolgok felelősének. Bízzanak rá olyan feladatokat, amelyek elvégzése amellett, hogy fejlesztő hatással is bír, hozzájárul a ház körüli teendők elvégzéséhez. Például a mosáshoz ruhák szín szerinti válogatása, szemét kivitele, evőeszközök szétválogatása, elpakolása száradás után, üdítős palackok, tejesdobozok lapítása, zoknik párosítása, terítés étkezések előtt stb.
4. Lássuk meg a fejlesztési lehetőséget hétköznapi dolgokban is
Javasolhatjuk a szülőknek, hogy próbálják meg a lehető legtöbb tevékenységükbe bevonni gyermeküket, és tudatosan keressék ezekben a tevékenységekben a fejlesztési lehetőségeket a gyermekük fejlesztendő területeinek megfelelően. Például annak a gyermeknek, akinek a figyelmét és a rövid távú emlékezetét kell fejleszteni, lehet a feladata a bevásárló lista megírása, és hogy próbáljon meg róla, minél több elemet megjegyezni. A nap során a szülő adhat neki olyan feladatokat és utasításokat, ahol egyszerre több dolgot kell megjegyeznie és egymás után kiviteleznie. Azt a gyermeket, akinek a finommozgását kell ügyesíteni, bevonhatja a tésztagyúrásba, megkérheti, hogy ő vágja fel ollóval a tészta zacskóját, vagy csavarja rá az ásványvízre, a befőttesüvegre a kupakját stb.
Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a fejlesztést ne plusz kötelező feladatnak éljék meg, hanem lehetőségként és minőségi együtt töltött időként. Nekünk, gyógypedagógusoknak a feladatunk pedig az, hogy a szülőt támogassuk és segítsük ebben a folyamatban.
Szerző: Ladányi Lili gyógypedagógus
